 |
| A vörösfenyő egyik ága |
 |
| Steffi a vörösfenyő törzsénél |
 |
| Pletyka a kilátónál |
2 barátnőmmel tegnap sétálni indultunk az erdőbe Steffivel és Pletykával. Polly-t most azért nem vittem mert tüzel, és nem akartam, hogy valami kóbor kutya beinduljon rá... Tehát felértünk a "vörösfenyőhöz" ahol csináltunk pár szép képet, majd indultunk tovább a "kőasztalhoz", s onnan a kilátóhoz, ahova fel is mentünk, és körbe tekintettünk a gyönyörű tájon. Már indultunk volna haza, amikor a hegyi kis házakhoz érve egyszerre ledermedtünk. Egy hatalmas leonbergi v. kaukázusi (távolról nem látszott melyik) kutyát pillantottunk meg, aki akkor még nem vett észre, és amikor szép lassú mozdulatokkal kiértünk a látóköréből, én nagyon féltettem a kutyáimat, mivel egy akkora csaholó kutya, szépen szét cincálhatná őket. Szóval futásnak eredtünk, és a kőasztalig meg sem álltunk. Ahogy megálltunk, a gyomrom felkavarodott az izgalomtól. Majd megint hallottuk a csaholását, ezért egy kacskaringós úton megint elkezdtünk futni, míg nem majdnem elkeveredtünk az erdőben, de miután lecsillapodtam, már tudtam merre van az út. Addig izgultunk, míg ki nem jutottunk az erdőből.
Igazából ha csak hárman mentünk volna emberek, egyáltalán nem ijedek meg, de mivel kutyákkal voltam, nem mertem kockáztatni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése