 |
| Steffi és Én |
Ma suli után 2 barátnőmmel, megbeszéltem, hogy délután elmegyünk korizni a falusi mini jégpályára. Hazaértem, kaja, a korival a hátamon, föl a bicóra, és viszonylag lassú tempóban (hogy Steffit nem erőltessem meg annyira) elindultunk a sportpálya mögötti jégpályára, ahova a találkozót megbeszéltük. Azért csak Steffit vittem magammal, mert 3 kutyára kori közben nem nagyon tudtam volna figyelni, és Steffi mindig elvan magában is + rendkívül szófogadó.:) Elértünk a jégpályára, ahol még kellett egy picit várni a barátnőmre, - mivel csak egyikük tudott eljönni -. Megérkezett, fölhúztuk a korikat, és irány a jég. A jég pont jó volt a korizáshoz, bár egyes vadbarmok - már elnézést a kifejezésért - tele szórták ágakkal meg rámentek bicóval, amikor puhább volt a felülete, ezért voltak helyek ahol göröngyösebb volt. De ez végül is nem jelentett nagy problémát. Steffi húzott engem a jégen, amit ő is nagyon élvezett, és volt úgy hogy a barátnőm korcsolyázott nem hagyta békén, egyfolytában bement a lába közé, mert ő heelwork-özni (dog-dancing elem) szeretett volna (erről készült vidi is) :). Ezenkívül, Steffi a jegesmedvékhez hasonlóan elkezdett hemperegni a havasabb részeken, úgy hogy közben nyomta magát a jégen.Eszembe jutott, hogy a faluszélén lévő szántó földön is jó kis jégpálya van, sőt az nagyobb is. Így elindultunk a szántóföldi pályára. Ahogy oda értünk a látvány magáért beszélt: hatalmas felületű, vastag, sima felületű jég. Egyből mentünk csúszkálni. Itt már csúszósabb volt a felület, így Steffinek is jobban csúszkáltak a lábai, de egy húzás a jégen még belefért, utána ő pihizett, mi meg tanyáltunk párat...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése